Napi étkezésem

 Az étkezésemben régebben teljes káosz volt, volt, hogy összeettem mindent, vagy, hogy egyhuzamban megettem egy tábla csokoládét. Vagy pedig, egész nap alig ettem valamit. Az egyik véglet sem jó, főleg ha ezt hosszú távon csináljunk, a testünk teljesen belezavarodik. A legjobb megoldás (mint mindenben) – amit már én is próbálok betartani az az arany középút. 

 A fogyni vágyók többsége amint eldöntötte, hogy le akar fogyni drasztikusan lecsökkenti a napi kalória bevitelét, ami azért sem célszerű, mert egyébként sem bírjuk pár napnál, esetleg egy hétnél tovább a koplalást –vagy csak én voltam hozzá „gyenge”- és utána a dupláját esszük vissza. Vagy pedig pár napig folyamatosan csökken a súlyunk (bár nem a testzsírunk..) – ez csak a szervezetünkben lévő víz és különféle anyagok. Pár nap után, amint teljesen leállt az anyagcseréd, pánikba esik, és még azt a kis ételt is, amit magadhoz veszel, elraktározza.

 Hosszú távon szerintem csak is a napi ötszöri étkezés tartható –és célravezető-. Egyél napi 5x kis adagokat. Annyit, hogy azért mindig űzd el az éhséged, de a végére ne is érezd azt, hogy „Hú, de jól laktam”.

 A reggeli a legfontosabb étkezés, mindig egyél felkelés után max. 1 órával. Csak ettől fog beindulni az anyagcseréd. Én legtöbbször teljes kiőrlésű welness kenyeret eszek felvágottakkal, és zöldséggel. Bár ha éppen fogyni szeretnék, akkor reggelire inkább a puffasztott rizst választom –bár abból is csak max. 2 szelet a megengedett!-. Ha pedig édeset kívánok natúr joghurtot eszek –édesítővel, vagy akár még natúr kakaóporral is- gyümölcsökkel, zabpehellyel –a fogyózók kis ideig hanyagolják a cukrozottakat!- vagy akár olajos magvakkal –bár azzal nagyon óvatosan kell bánni, mert eléggé hizlaló! Mindig egy kis maréknál megállok, már ha tudok..:)-

Ne teljen el két étkezés között több mint 4 óra, így folyamatosan pörög az anyagcsere. Meg ha kis adagot eszek, akkor én nem is bírom nagyon tovább. Mivel a tízórait a suliban kell megejtenem, ekkor is maradok a gyümölcsök vagy valami müzli szelet mellett, vagy akár jöhet még egy kisebb szendvics. Ha tudom, hogy aznap biztosan bűnözni fogok –mert emberek vagyunk- akkor azt a csoki szeletet vagy pék sütit megpróbálom a délelőtti órákban, tízórainak megenni. – Bár ha fogyni szeretnék ez nem túl ideális, de akkor is 1 héten max. egyszer megengedett! :)

 Anyukám minden nap főz, így minden nap főtételt szoktam ebédre enni. Sajnos azt hiszem, imádok mindent, ami egészségtelen és hizlaló, leginkább a tésztaféléket –bár az ilyen ételekben nem a tészta ami, leginkább hizlal, hanem a különböző szószok, amiket ráborítunk. - Ha nem akarok fogyni, akkor heti max. 3x-4x eszek tészta, rizs, vagy krumpli félét, a hét többi napján pedig marad a főzelék, vagy valamilyen zöldséges étel. Ha jobban odafigyelek magamra, csak a zöldség vagy főzelék csirkével jöhet szóba, de ha épp nem fogyózom, jöhet a rántott hús vagy a rántott sajt is. – nyami! :)

 Ha nincs túl közel az ebéd a vacsihoz jöhet az uzsonna. Itt is valami apróságot eszek, bár a gyümölccsel délután/estefelé már megpróbálok csínján bánni, a magas gyümölcscukor tartalom miatt –az is csak cukor…- Bár imádom a gyümölcsöket, így nem mindig megy. :) A fogyókúrázóknak a banán, a szőlő és a szilva pedig egyáltalán nem ajánlott!
 Ha fogyózok vacsora csak is 6 óráig, valami könnyű. Akinek nem a fogyás a célja tolhatja későbbre is, de azért elalvás előtt 2-3 órával maximum együk meg, ha nem akarunk éjszaka az ágyban forgolódni. Vacsorára, ha épp fogyni szeretnék csakis zöldség, saláta, natúr joghurt, sovány hús vagy felvágott (a salátába). Ha nem akkor jöhet puffasztott rizs, pirítós, stb…

 Valamint mindig legyen meg a napi 2 liter –nyáron még több is- tiszta víz vagy cukrozatlan gyümölcslé. Vízen kívül mást nagyon nem szoktam inni, nincs is más itthon. Max, ha ízre vágyom, jöhet az édesítővel készült limonádé vagy tea. A tej viszont az egyik szenvedélyem, így muszáj vagyok abból napi egy pohárral meginni. :) Bár az még kell is, főleg az izmoknak és a csontoknak. – De csak is az alacsony zsírtartalmú!

 Szerintem a fogyókúrázóknak is belefér a heti egyszeri !! botlás, sőt talán kell is, ha hosszabb távon akarunk sikereket elérni és a kedvenc csokink után vágyakozva nem akarjuk 2 hét után feladni az egészet, aki pedig csak tartani akarja a súlyát, az gyakrabban is elcsábulhat, ameddig nincs gond belőle. :)

Kyra

Read more »

Vendégpost:)

Amióta az eszemet tudom, világ életemben foglalkoztatott ez a téma. Emlékszem, amikor még csak alsós voltam az általánosban, Béres Alexandra DVD-re tornáztam, amit az anyukámtól kaptam. Az osztályban volt egy nálam is ducibb lány, akinek megpróbáltam segíteni a DVD-n szereplő tornával. Mindig is túl kövérnek láttam magam, és mindig is elégedetlen voltam magammal, még akkor is, amikor még normális volt a testsúlyom, bár sose voltam csont vékony, csak „nőies”.

Akkor még nem voltak kimondott súlyproblémáim.

Már 9 éves koromban kipróbáltam a koplalást, a fogyókúrát, ami a lehető legrosszabb megoldás –már ha annak lehet azt nevezni- de mivel nem tudtam, hogy mit művelek a testemmel, tudás hiányában csak még rosszabb lett a helyzet.

12-13 éves koromban már kezdtem túlsúlyos lenni.
Az általános iskola 6.-7. osztályában kezdtem jobban felszedni, a mozgásszegény életmód miatt… Az iskolában is csak ültem, és amikor hazajöttem csak tanultam vagy számítógépeztem – persze ülve…

2010 áprilisában elhatároztam, hogy lefogyok a ballagásomra (8.-os voltam). Kb. 1,5-2 hónap alatt fogytam 13-15 kg-t. Konditerembe jártam az unokanővéremmel (a legjobb segítség, ha van edzőtársatok, aki ugyan azért a célért küzd, mint ti!) szobabicikliztem, és mindenből ettem (oké, persze a fehér kenyér, chipsek, és hasonlók kivételével) csak keveset, volt, hogy még pörkölt, puding, és egy kis szelet torta is belecsúszott  -nem hagyhattam ki a barátnőm szülinapját.:)-. A kis bakik ellenére életemben talán akkor (2010 tavaszán-nyarán) voltam a legkiegyensúlyozottabb, élveztem, amit csináltam, és még hiába nem értem el a súlybéli célomat, de boldognak és csinosnak éreztem magam. Ez legyen a diéta/életmódváltás alatti első és legfontosabb célotok. Ha ez nincs meg, lehettek akárhány kilók, nem lesztek boldogok!  Tudni kell emberként tekinti magunkra, és megbocsájtani az apróbb kis botlásokat.

A ballagás után a nyáron már nem figyeltem a mozgásra és az étkezésre, így már nyár végére vissza is jöttek a kilók. A középiskola első osztálya alatt felszedtem még a kb. +15 kg kamatot így a következő nyárra már kórosnak mondhatóvá vált a helyzet. Nem tudtam rendesen beilleszkedni az új közösségbe, folyton csak tanultam, nem jártam el sehova. Meglett az eredménye…

2011 nyár elején, végre újra elhatároztam, hogy változtatok az életemen. A nyáron mellettem állt a legjobb barátnőm és a családom, mindenben bíztattak és segítettek. Napi  5x étkezés minden napi torna… A nyáron le is ment az első 20-as. Csinosnak –nem, pontosabban újra önmagamnak éreztem magam-, szeptemberben, az iskolában mindenkinek leesett az álla, hogy mennyit változtam. Ez iszonyatosan tetszett és még többet akartam. Egyre kevesebbet ettem –volt, hogy 3 napig egy narancsot ettem, aminek ájulás lett a következménye, sokáig a „vacsorám” 1 fél paradicsom volt, és hasonlók..- egyre őrültebben edzettem. Erre jött a sok tanulás és az iskolával járó kötelezettségek. A következő 20-as után már szinte teljesen elvesztettem az emberi kapcsolataimat –beleértve a legjobb barátnőmet és az anyukámat is- , hisz minden nap csak az éltetett, hogy túlessek a tornán, és a tanuláson, aztán végre aludhassak.. Annyira meggyűlöltem a mozgást, hogy volt, amikor elsírtam magam előtte, de végül mindig rászántam magam. Olyan volt mintha minden nap megerőszakoltam volna a testemet. Hétből 7 napot tornáztam, nem tudtam leállni. Amikor már elértem a súlybéli célomat –szinte mindent és mindenkit feláldozva érte- rájöttem, hogy nem vagyok boldog! Sápadt voltam, száraz volt a hajam, a bőröm..

Elértem a célomat.

Aztán már hiába akartam, nem tudtam megállni. Minden egyes alkalommal amikor „véletlenül” lement egy újabb kiló, gondoltam nem baj… De ekkor már az osztálytársaim és az anyám undorítónak nevezett…

Átestem a ló túloldalára. Az orvos és az anyám anorexiásnak nevezett.

Anyám elvitt egy pszichiáterhez, aki azt mondta, hogy ha nem hízok, bevitetnek a kórházba. Egyik hétvégén „megkíséreltem” a hízást. A 2 kg-os hízásommal belül összetört a tökéletes világom, amit 5 hónap alatt építettem, és úgy éreztem minden hiába való volt. Onnan kezdve eszméletlenül elkezdtem újra enni –bocsánat, zabálni- és nem mozogtam. Fél év alatt visszajött az összes 45 leadott kiló, sőt még egy kis kamat is.

Voltam már az érem mindkét oldalán -kövér  és sovány is-. Ma már pontosan tudom, hogy hol-mit hibáztam. Sosem szabad hagynunk, hogy teljesen magába szippantson, hogy csak ez legyen az életcélunk, minden gondolatunk. És ha belül nincsen változás, akkor semmit sem ér az egész!

Életem egyik legszörnyűbb időszaka volt, amit sosem fogok tudni elfelejteni. De azt tudom, hogy soha többet nem akarok olyan lenni, és úgy gondolkodni, mint akkor. Bő fél év kellett, hogy feledni tudjam a múltat, most ismét „harcba szálltam”, de nem azért, hogy mindenáron elérjem az álom alakot –csak valami hasonlót ;)-  hanem azért, hogy újra boldog és kiegyensúlyozott lehessek!

Kyra

Read more »

Az a bizonyos ló meg a másik oldala

       Biztos sokatoknak ismerős az az érzés, amikor nagy boldogan újságoltátok el az ismerősöknek, barátoknak, családnak, hogy bele fogtok kezdeni egy diétába és a fogadtatás nem a legjobb volt, értem ez alatt a sopánkodó tekinteteket, mert ugye a legtöbb embernek a diéta szó alatt a csontsovány modellek jelennek meg automatikusan- persze ilyenkor még senki nem gondol arra, hogy tényleg olyan lesz.. 

          Van egy jelenség, nem vagyok pszichológus, hogy szakszavakkal magyarázzam el, én úgy írnám le, mint a függőséget- ha valamit megtapasztalsz, elérsz valamit, lesz egy bizonyos sikerélményed és egyre gyakrabban szeretnéd ezt megérezni. Nálam itt kezdődtek a problémák: kitűztem magam elé egy álomsúlyt, aztán mikor ezt elértem újabb és újabb súlyokat próbáltam elérni. Először 50 kiló akartam lenni, amikor megvolt még mindig nem tetszettek a combjaim, derekam még mindig túl sok felesleget találtam rajtuk. Ekkorra ráálltam egy durvább- még szigorúbb étrendre (leszögezném, hogy nem diétáról van szó, még mindig az egészséges táplálkozás keretein belül vagyunk). Nem is tudtam mikor ettem-ittam utoljára pizzát, gyrost vagy más gyorskaját, kólát, fagyit vagy sütiket. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szinte minden étkezéskor a barátaimmal azt számolom, hogy ki mennyi kalóriát visz be, amit nem fog ledolgozni, vagy mennyire káros amit eszik-iszik stb. Én folytatgattam továbbra is a kis kevés-kalóriás étrendemet, persze mondanom se kell, hogy még mindig nem voltam megelégedve magammal. Szüleim, barátaim folyamatosan azzal szekáltak, hogy nem ártana felszedni már pár kilót, én ezt persze csak piszkálódásnak fogtam fel, nem gondoltam komolyan...

          A felismerés akkor jött, amikor most nyaraláson visszanézegettem a képeimet magamról; amikor shoppingoláskor alig találtam megfelelő méretű ruháimat; amikor a 34-es farmer is majdnem lógott rajtam  és  amikor megláttam, hogy a 47 kilót is alulról súrolom (a 168(9)centimmel). Itt nem arról van szó, hogy nem ettem volna, vagy hogy étkezés után rohantam a wc-re, egyszerűen csak  kevés kalóriát vittem be a szervezetembe, amiről és teljesen meg voltam győződve, hogy normális. Átestem a ló túlsó oldalára!- méghozzá elég szépen.

            Remélem ti nem estek majd bele ebbe a hibába, ezzel a bejegyzésemmel egyúttal búcsúzom is Tőletek és a blogtól is. Nem hiszem, hogy én volnék a legmegfelelőbb ember arra, hogy életmóddal és táplálkozással kapcsolatos tanácsokat adjak másoknak, mikor most egy kisebb hízókúrát fogok magamnak "felírni", a mit szabad enni és mit nem dolgokat pedig szüneteltetni fogom egy darabig.

             

            

  

Read more »

Hogyan tanuljunk meg futni?

     A futás egy elég rémes, viszont annál inkább hasznos tevékenység. Ha meg szeretnél szabadulni bármennyi feleslegtől, vagy csak ha egészségesebben szeretnél élni elhanyagolhatatlan sport. Viszont futni is meg kell tanulni és legtöbb  esetben, főleg azoknál akik nem rendelkeznek sportmúlttal, ezt a 0-ról kell kezdeni.

          Én mindig is utáltam, részben mert 1-2 percnél tovább soha nem birtam, bosszantott is, de egy idő után már nem foglalkoztam vele. Amikor februárban eldöntöttem, hogy na már most leadom a felesleges kilóimat, az egészséges táplálkozás mellett tudtam nagyon jól, hogy  nekünk össze kell barátkoznunk, mert a futást egyszerűen nem lehet pótolni se kardiogépekkel se semmivel, esetleg még az úszás az, ami közel áll hozzá, de a hatás nem ugyanaz. És ami a legfontosabb: a szabadban való futás nem egyezik meg a futógépen futással! Futópadon te lefuthatsz X km-t is, aztán ha egyszer úgy döntesz, hogy lemész a parkba meglepődve fogod észrevenni, hogy már kevesebb idő után kapkodod a levegőt. Ez azért van, mert a futópadon nem magadtól lököd el a súlyt, hanem a szalag az, ami automatikusan mozog. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az edzőtermi futás nem jó semmire, kalóriát ugyanúgy égetsz vele, én is inkább a szomszédos edzőterembe ugrok le, minthogy kisétáljak a Duna-parton kiépített  futó"ösvényre", vagy hogy is mondják szép magyarul? :)

Read more »